- Heeheheheheheeehh - Gi kezdett el rajtam nevetni - Igen?
Erre leraktam a kezem mint egy illedelmes diák 'olyan ciki vagy mint még soha' nagy nehezen, de nem idegesítettem fel magam azon a bizonyos megjegyzésen amit az idegesítő kis hang diktált bele a fejembe.
- Kapunk felkészülési időt ?- kérdeztem, mintha ez lenne a legtermészetesebb kérdés a világon.
- Azt hittem hogy te akarsz lenni az első ... - mondta elkerekedett szemekkel a kérdésem miatt. - de ... persze mindenki kap felkészülési időt és ha már így jelentkeztél akkor nem akarsz elsőnek jönni ? - kérdezte vigyorogva a zavaromon.
- H-hát ... nem muszáj mindig nekem lenni az elsőnek - mondtam félősen ' na most aztán tényleg elszúrtad .. még hogy ne te legyél az első ... csak te lehetsz olyan, hogy elszúrj egy ilyen egyszerű dolgot' - Hagyd már abba! - mondtam magamnak majd rájöttem, hogy a szavak tényleg elhagyták ajkaimat és kicsit szégyellősen igent mondtam a lehetőségre, hogy én legyek az első, bár nem volt a tarsolyomban dal választékok száza. Volt még régebben egy dal amit nagyon szerettem, de egyszerűen nem jut eszembe a szövege ... az együttes nevére emlékszem és a szám címére is de a szövege egyszerűen nem jut eszembe. Felmentünk megint a színpadra a torkomban dobogott a szívem ... és azon izgultam, hogy ha letelik a felkészülési időm akkor nem tudok majd énekelni semmit sem. Akárhogy próbálkoztam sehogy sem jutott eszembe a szövege csak töredékek, de azzal semmire sem megyek.
- Felkészültél? - összerezzentem a bársonyos hangjától amiben féltés tükröződött.
- Igen - mondtam annyira bátran amennyire csak tudtam. Tűzforró hátamat hideg veríték hűtötte, izgultam, de ez más milyen volt mint eddig mintha megtudnám nyerni úgy hogy egy dal sem jut eszembe aminek a szövegét tudnám. Kezembe adta a mikrofont és bele súgta a fülembe - én neked drukkolok! - ettől egy kicsit megnyugodtam és elkezdtem még jobban izgulni is mivel ... nem sűrűn történik meg velem hogy egy ilyen helyes fiú pont nekem szurkoljon.
Megmondtam hogy milyen dalt fogok énekelni és mikor elkezdődött az ismerős dallam kezdtem lenyugodni ... már be kellett volna lépnem a szöveggel ... de egy hang sem jött ki a hangomon, lefagytam, elszúrtam most már minimális esélyem sincs hogy megnye ...
- Ne gondolkozz csak csináld!!! - Fölnéztem és Givel találtam magam szembe, bíztató tekintete segített ki a kétségbeesésből és új erőre kapva elkezdtem énekelni úgy mint még soha.
Gi ott állt velem a színpadon, végig rá néztem bele azokba a csillogó szemeibe amely a legsötétebb helyekről is fényes útként mutatja a kiutat.
Olyan érzés kerített hatalmába amiből nem tudtam szabadul, nem is akartam ... a lelkem csak úgy szállt a dallal és az, hogy Kwang végig velem volt azokban a percekben felfoghatatlannak tartom. Ahogy az adrenalin szétáradt az ereimben, egyszerűen csak ő volt és én. És ez volt a fontos, láttam ahogy e szemeiben felcsillan a büszkeség és az izgatottság is ... arcáról csak a boldogság volt leolvasható ... 'vége, elénekelted és ráadásul szuper voltál ... de ettől még mindig nyuszimuszi maradsz' dicsért a hang a fejemben szokásától eltérően. Gi csak mosolygott és mielőtt még felocsúdhattam volna megöleltem ...
- Na ... nem nekem kéne hálálkodnod hanem saját magadat kéne dicsérned .... megcsináltad! - mondta mint ha én egy szuperhős volnék aki most mentette meg az egész emberiséget a kihalástól. Elfelejtettem mindenkit aki ott volt és néz minket, de Kwang csapat társainak tekintete lyukat fúrtak az elmém legféltettebb részébe is így gyorsan elengedtem és kicsit kipirulva bocsánatot kértem tőlük.
Hallgattam a másik két tovább jutottat és rögtön alább hagyott a lelkesedésem, hogy talán ha volt is rá esélyem, hogy megnyerjem akkor az rögtön elmúlt amint meghallottam őket énekelni. Szemernyi esélyem sem maradt ellenük, ebben a tudatban mentem vissza a színpadra mikor felhívtak miket, hogy elmondják ki nyert belépőt a nagy életbe.
- Mint ahogy már mondtuk ti voltatok a legjobb táncosok a sok versenyző közül, de csak egyikőtök nyert. - mondta Du Jun mint vezető - Aki ... - Szinte nem is hallottam hogy mit mondott, csak a légzésem hallottam és szívem szapora dübörgését a fülemben.
- Te nyertél ? - Nézett rám az egyik versenyző társam - Te aki be ilyedt az énekléstől? Ennyi erővel a nagymamámat is elhozhattam volna aki még járni is alig tud!
- Ki ? Én? Az nem lehet ... soha nem nyertem meg semmit. - mondtam könnyeimmel küszködve, Gi oda jött hozzám és elkezdte simogatni a hátam hogy nyugodjak le egy kicsit ....
Nem lehet hogy csak pár perc alatt már szinte nem is a saját életemet élem ...
- Biztosan csak félreértés történt mondtam Kwangnak ... - de ő csak mosolygott és ingatta a fejét.
- Nem te kis buta és most nem hitetlenkedned kéne hanem ugrándozni mint azt általában szokták tenni azok akik megnyernek valamilyen nagyobb versenyt. De te látom nem vagy olyan mint mások ... kiszámíthatatlan vagy. - mondta nevetve.
Oda jöttek hozzánk a többiek és mosolyogva nyugtattattak. Du Jun szólalt meg először és mint ha észre se vette volna hogy épp a lelkem darabjait rakom össze újra elmondta hogy tulajdon képen mit is nyertem, mi miatt is rendezték meg ezt az egész felfordulást.- Mi ? hogy benne vagyok a csapatban? De hát ... én csak egy átlagos személy vagyok ... h-hogy lehet az, hogy megnyertem egy ekkora díjat? - ... sehogy sem fért a fejembe.
- Most már nem vagy átlagos, és holnapra össze kéne pakolnod a cuccaidat mert oda költözöl hozzánk! Pakolj össze mindent amit magaddal akarsz hozni és majd küldünk embereket akik majd át viszik hozzánk a csomagjaidat. És ti fiúk - a két volt ellenfelemhez fordult - ... ti is üdvözöljétek az új Beast tagot : Yoseobot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése