Beast - A nagy nap 4. rész

Yoseob POV

Álmomból Kwang ébresztett, hogy azonnal keljek fel és készülődjek az interjúra.
- Mikor ?- kérdeztem még félig kábultan.
- Most, 10 perc múlva ott kell lennünk. Azért ébresztettelek fel mert már késésben vagyunk és sietnünk kéne - mondta.
Elgondolkoztam a hallottakon, aztán el is jutott a tudatomig, hogy ahova megyünk az tényleg egy interjú lesz ahol bejelentik az új bandát vagyis a Beastet, ami fél órányi útra van innen bár még nem rég óta vagyok itt és nem nagyon jól tájékozódom, de ezt még én is tudom. Hirtelen felpattant a szemhéjam, kiszállt minden álom a szememből, kiugrottam az ágyból és rögtön beálltam a zuhany alá. Gyorsan még megmostam a fogam és felöltöztem aztán már mentem is ki a konyhába a többiekhez. Ők csak TV-t néztek és reggeliztek, nem értettem hogy mitől olyan nyugodtak, hogy mindjárt elkésünk a találkozóról.
- Nem kéne roham tempóban készülődnünk ? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Mért kéne sietnünk? Még több mint negyed óránk van az indulásig.- mondta Hyun csak úgy odavetve nekem, mert tekinteték szorosan fogva tartotta az egyik csatorna.
Ekkor hallottam meg Gi nevetését a fürdőszobából. Nem is kellett sokáig váratni, rögtön a fürdő felé siettem. Kwang éppen fürdött és nemigen lepődött meg mikor megjelentem a füdrőszobaajtóban. Épp mászott ki a kádból a víz cseppek még ott ültek izmost mellkasán, mikor rám mosolygott és körbetekerte alsótestét egy törülközővel. Míg én szégyellősen elfordultam, addig ő csak nevetett zavaromon és betessékelt maga mellé. Lassan leültem a kád szélére, de rögtön fel is álltam mert még vizes volt ott ahol ültem, ezért inkább lecsusszantam a linóleumra. Ő csak engem nézett a tükörben és elmosolyodott bénázásom láttán. Hátrahajtottam a fejem, kicsit szédültem, lehet azért mert felidegesítettem magam és még nem is ettem semmit, bár ha ettem volna akkor meg attól lennék rosszul mert ideges vagyok.
- Jól vagy ? - nézett rám aggódó szemekkel.
- I-igen ... - mondtam meglepődve, hogy Kwang ennyire aggódik értem - csak egy kicsit szédülök, de semmi komoly biztos csak azért mert izgulok. - mondtam az igazsághoz híven.
- Izgulsz?- kérdezte miközben láttam, hogy szája széle kezd felfelé ívelni.
Hirtelen felpattantam a földről felkaptam a polcról a tus fürdőmet és neki is vágtam volna ha nem szédülök meg annyira, hogy elvesztem az egyensúlyomat és egyenesen Gi karjaiba nem esem. A karjaiba mely ... olyan erős, és biztonságot sugárzó. Mikor felnéztem tekintetem találkozott az övével. Csak a szemeire emlékszem, amikben láttam a félelmet. de nem értettem, hogy mitől kéne félni mikor minden a legnagyobb rendben van. Szorosan tartott miközben segített visszaülni a linóleumra és még utána sem engedett el.
- Biztos minden rendben ? Ha akarsz itth...
- Nem, jól vagyok - mondtam miközben próbáltam eltolni szorító kezeit, de csak miután megbizonyosodott arról, hogy vissza tért az élet belém és nem fogok elájulni, csak akkor engedett el. Felpróbáltam állni, de kezeivel visszanyomott a földre.
- Jobb ha most itt maradsz, hozok neked inni és még valami kaját is, hogy legyen benned valami - mondta majd el is tűnt.
Mikor visszajött hozott magával narancs levet és valami felismerhetetlen izét amire azt mondta, hogy palacsinta amit nemrég csinált Dongwoon. A narancs levet meg is ittam, de a palacsintához nem mertem hozzá nyúlni. Nem mintha nem bíztam volna Dongi főző tudásában, de a gyomrom már így is rendetlenkedett ... nem bírtam volna megenni azt amit nem is tudok felismerni.
- Köszönöm ... - mondtam lángvörös arccal.
- A palacsintát nem kell megenned ... eléggé bizarrul néz ki - mondta elismerve félelmemet.
- Köszönöm - mondtam hálás tekintettel.
- Na gyere, most már tényleg készülnünk kéne az induláshoz - mondta majd felsegített a földről.
Kifele menet kicsit beszédültem ... újra, de próbáltam nem érzékelni Gi támogató kezeit a derekamon. Gyorsan kisétáltam a konyhába ahol már mindenki kabátban álldogált és már csak ránk vártak. Kerültem a többiek kíváncsiskodó tekintetét ... féltem, hogy ha meglátják rajtam, hogy nem vagyok a toppon akkor itthon akarnak majd tartani. Azt viszont végképp nem akartam, hogy miattam maradjunk itthon mikor egy ilyen fontos esemény van készülődőben. Gi gyorsan vissza szaladt a szobába és mire felvettem a cipőmet és a kabátomat ő már fel is volt öltözve és már csak a cipője hiányzott a lábáról. Mikor már mind készen voltunk Dujun mondta, hogy siessünk mert a hotel előtt vár ránk egy autó amivel elmegyünk életem legelső interjújára.
Nagyon hamar odaértünk így volt még arra is idő, hogy ki sminkeljenek minket és persze a szokásos idegesség sem maradhatott el. Gi és Hyun táncoltak valami ismerős dallamra, de nem nagyon kötötte le a figyelmemet, Dujun épp nagyon megakart valakit győzni valamiről ... szerintem a menedzser lehetett az áldozat, de próbáltam halló távolságon kívül maradni nehogy még azt higgye, hogy kihallgatom a beszélgetését, a kanapét Jun foglalta be így oda sem mehettem ... szegény nincsen hozzá szokva a korán keléshez, Dongwoon meg az előbb szaladt el az egyel lejjebb lévő büfébe venni valami kaját, de szerintem csak magának fog hozni amilyen kis falánk. Egyedül én voltam az akinek remegtek a térdei az idegességtől, és még a rosszullét is visszatért amire igazán semmi szükségem nem volt ' Most mit izgulsz??? Csak kérdezősködni fognak és te majd szépen válaszolni fogsz nekik ... ennyi ... bár amilyen béna vagy még ezt az egyszerű dolgot is elcseszed ...' . Na a rég nem hallott idegesítő hang visszatért a tudatalattim aktív részébe ... hurrá ... és pont a mai napon.
- Minden rendben ? - kérdezte az egyik ott dolgozó lány.
- Igen - mondtam olyan magabiztosan amennyire csak tudtam.
- Nincsen semmi baja - mondta Dujun a hátam mögül, majd oda állt mellém.